Miért kell kerülni egy teljesen új gumiabroncs túlterhelését kezdetben?

Az egyik legjobb dolog az új abroncsok beszerzésekor az, ahogyan vezetnek. A tapadás, a simább menet és természetesen az új, megbízható gumiból fakadó biztonság. Az új abroncsoknak azonban vannak bizonyos korlátozásai is. Az új abroncsokat 'be kell járatni', mielőtt biztonságosan kezelni tudnák egy teljes jármű súlyát. Sokan hibát követnek el azzal, hogy az új abroncsokkal hosszú, terhelt utakat tesznek meg, mielőtt azok bejáratódhattak volna, ami veszélyes lehet. Önhöz és mindenkihez való biztonságuk érdekében, valamint az új abroncsokba fektetett pénzügyi befektetés érdekében a legjobb, ha az első néhány alkalommal óvatosan és könnyedén vezet.

Az új abroncsnak időre van szüksége, hogy alkalmazkodjon, mielőtt terhelés alá helyeznék. Már a gyártás során is kiderül, hogy egy teljesen új abroncs nem képes azonnal maximális terhelést felvenni – anyagai még merevek. A gumikat, felerősítő szalagokat és ragasztóanyagokat a gyártás során egymáshoz kötik. Amikor egy új abroncsot először felszerelnek, ezek az anyagok még ellenállnak a hajlításnak, nyúlásnak és az előírt formába való beállásnak. Fontos elkerülni, hogy túlterheljük az új abroncsot. Ha a gumi anyagát határain túl megnyújtjuk, az rétegek közötti kötések gyengülhetnek. Például, ha az első használat ideje alatt – a beszoktatási időszak lezárulta előtt – építőanyagokkal terhelünk meg egy új abroncsot, a nyomás réseket hozhat létre a gumiréteg és a megerősítő szalagok között. Amint ezek a rések kialakulnak, idővel duzzanat vagy elválás keletkezhet a többi rétegtől. Ez biztonságtalan, sőt veszélyes lehet a vezetés szempontjából. Ennek elkerülése érdekében egy új abroncsnál 800–1600 km-es, könnyű terheléssel járó beszoktatási időszakra van szükség. Ez biztosítja, hogy az anyagok megfelelően lehessenek és a kötések megbízhatóan működjenek.

A gumiabroncsok túlterhelése túl korán károsítja szerkezeti integritásukat

A gumiabroncsokat bizonyos súlyok viselésére tervezték, és egy soha nem használt abroncs a legsebezhetőbb állapotban van. Az új gumiabroncsok oldalfalai mindig merevek, még soha nem hajlottak meg, így amikor alacsony sebességnél vagy kátyúkon haladva túlterhelik az abroncsot, az oldalfalak többet hajlanak, mint ahogy azt szabadna. Ez az állandó igénybevétel az oldalfal rostjait károsíthatja, ami láthatatlan repedésekhez és duzzanatokhoz vezethet. Egy új gumiabroncs futófelülete vastagabb, és kevésbé rugalmas, mint egy kopott abroncsé. Továbbá, ha új gumiabroncsokat túlterhelnek, és nagy terhelés nehezedik rájuk, a futófelület egyenetlenül nyomódik az úttestre, ami korai és szabálytalan kopást eredményez. Például egy túlterhelt terepjárónál az új gumiabroncs a külső éleken jobban elkopik, emiatt elveszíti tapadását, és veszélyes lehet a jármű számára, hogy csúszós felületeken megcsússzon. A sérült szerkezeti integritás visszafordíthatatlan, és ha egyszer bekövetkezik, az új gumiabroncsot is túl hamar ki kell cserélni, ami pénzkidobás, és növeli a defektes robbanás kockázatát.

Egyenetlen futófelület-használathoz vezet, és csökkenti a gumiabroncsok élettartamát

Az új abroncsok jelentősen javítják a tapadást, köszönhetően friss, egyenletes futófelületüknek. Azonban ha túl gyorsan nagy terhelésnek tesszük ki az új gumikat, ez az egyenletesség tönkremehet. A nehéz terhelésű járművek miatt az új abroncsok futófelülete egyenetlenül érintkezik az úttal. Terhelt járműveken, például pick-upokon az új abroncsok középső része már néhány ezer kilométer után lekopaszthat, míg a szélek vastagok maradnak. Ez nemcsak csökkenti a gumiabroncsok élettartamát (30–50%-kal hamarabb kell cserélni őket), de a teljesítményük is romlik. A jármű teljesítménye is negatívan érintett lesz, mivel az új abroncsok egyenetlen futófelülettel rendelkeznek, ami csökkentett úttesti tapadáshoz, hosszabb fékút-hoz és zordabb menethez vezet. A bejáratási időszak alatt fokozatosan növekvő terhelés lehetővé teszi, hogy az abroncsok futófelülete egyenletesen kopjon le, és maximálisan biztonságosak legyenek.

A biztonság mindig az első számú célkitűzés kell legyen. Egy teljesen új gumi túlterhelése súlyos balesetek kockázatát jelenti. Amikor egy új gumi túlterhelt, a gumi teljes hőmérséklete veszélyes mértékben emelkedhet. Ahogy a gumi felmelegszik, a repedés vagy robbanás veszélye jelentősen növekszik. Képzelje el: nagy sebességgel vezet, és a gumi túlterhelt állapotban van, a futófelületen és a gumi oldalán lévő gumi anyag extrém hőmérsékletre melegszik, és előbb-utóbb a gumi felrobban, így nehezen fogja tudni irányítani az autót. Még a robbanás kockázata mellett is, a túlterhelt új gumi nehezebbé teszi az út tapadását, ami csökkentheti a kitérő manőverek és a fékezés képességét. Ez különösen nagy kockázat eső és hó esetén. Ha egy új gumit túlfújnak, komoly robbanásveszély és rossz kormányozhatóság áll fenn. Ez bizonyos vezetők számára biztonságosabb irányítási érzést adhat, ami viszont könnyen meggondolatlanná teheti őket. A gumi megfelelő nyomásának fenntartása használat közben csökkenti a fentebb említett összes kockázatot.

Csökkent teljesítmény és a garancia érvénytelenné válik
 
Az új abroncsok optimálisan működnek, sima vezetést és jó üzemanyag-gazdaságosságot biztosítva. Ha kezdetben túlterhelik az új abroncsot, az negatívan befolyásolja azokat a tulajdonságokat, amelyeket egy új gumi várhatóan nyújtana. Az anyagok keményebbé válnak, az egyenetlen kopás miatt pedig durvább lesz a menetminőség. A növekedett gördülőellenállás továbbá üzemanyag-tékozlóbbá teszi a járművet. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, egy túlterhelésből származó sérülés érvénytelenítheti az abroncsra vonatkozó garanciát, amely károkat fedez. A gyártók mindig megadják az új abroncsok maximális terhelhetőségét, és ha a bejáratási időszak alatt az abroncs ezen határértékek meghaladása miatt hibásodik meg, a garancia nem fedezi a kárt. Például egy kidudorodott új abroncs esetén elutasítható a garanciális igény, ha a hiba oka a túlterhelés volt. Az új abroncsok akkor működnek a legjobban, ha betartják a bejáratási előírásokat, és a túlterheléses incidenseket elkerülik.